Olivia & Bono – The Mission

Bár a Hovawart nem egy Malionis, vagy egy munkára tenyésztett német juhász, de mégiscsak munka kutya. Igényli az aktivitást, nem elég neki a passzív otthonlét. Ha megkapja ezt a napi aktívitást, akkor érzi jól magát, és akkor a nap többi részében már elég neki a ház őrzése, aztán este a nyugodt, békés pihenés. Mi jelent neki aktivitást?

Séták: ha kertes házban él, alapvetően kinti kutyaként (ahogy nálunk is), akkor se gondoljuk azt, hogy ott van neki az udvar és biztos mozog eleget, vagy épp a ház előtt elsétálók alkalmi megugatása elegendő lenne neki. Bono pl. kifejezetten nem szereti itthon, az udvaron elvégezni a dolgát. Hozzá szokott, hogy naponta több séta is van, és ezekre az alkalmakra tartogatja a kipakolni valót 😉 A séta már egy egész jó dolog, de szerintem nem elég az összes Hovawart kutyának.

Lehet a sétákat is aktívabbá tenni. Mi egészen közel lakunk Budapest széléhez, így akár már itt is vannak olyan terepek, ahol szabadon futkározhat. Vagy elmegyünk kocsival kicsit kijjebb, pl. Fót mellé a mezőkre, vagy akár csak az M3 kivezető melletti részen az áruház sor melletti rétekre. Bőven van ott terület egy nagyobb sétának. Ilyenkor 4-5 km (akár több) is bejárásra kerül, viszünk magunkkal madzagos labdát, teniszlabdát, vagy amivel jól meg tudjuk mozgatni a kutyánkat. Ha van egy cimbora kutya, akivel szeretnek közösen lenni, és kezelhetők is együtt, az a legjobb, mert két kutyát még aktívabban meg lehet mozgatni, élve a rivalizálás ösztön „kihasználásával” (ki éri el hamarabb a zsákmányt).

Nekünk ebben szerencsénk van, mert Bella az utóbbi időben ebben már nyilván nem tudott partner lenni (tízen-sok évesen), de hozzánk közel lakik kedves jó barátunk, Orsika, akinél él Bono édestestvére, Zara. Baba koruktól rendszeresen együtt voltak, így a mai napig hihetetlenül jó játszó pajtások. Mindig óriási élmény velük együtt bandázni egy jót.

Ha már Bono és Zara, jut eszembe, hogy hozzánk megközelíthető közelségben van fürdésre alkalmas Dunapart. Akár Dunakeszi, akár Göd, ~15 perc kocsiút, és ott aztán lehet rohangálni. A Hovawart szereti a vizet, kiérve a part közelébe jellemzően 30 méterről már eszüket vesztve vágtatnak be a vízbe. Érdemes vinni olyan madzagos labdát, ami fennmarad a víz felszínén, vagy vannak kifejezetten vízben is használható „hurkák” (~20cm hosszú, 5cm átmérőjű, élénk színe miatt jól látható, kis fogantyúval a végén). Ezeket a vízbe dobálva szenzációs élményben lesz részünk, nekünk is, és a kutyának is. Észnél kell lenni itt is, mert a vízben a kutya pláne nem veszi észre a kifáradást, ezért időnként egy kicsit le kell ülni, vagy sétálni egyet a bokrok közt, had pisiljen egyet a jószág, de tényleg kell a pihenő. A víz melletti aktivitás nem kell, hogy órák legyenek, akár 20-30 perc alatt is elérhetjük a célunkat. A kutyát egészségesen lefárasztottuk, mi pedig egy közös élménnyel lettünk gazdagabbak, miközben még jó levegőn is voltunk 😉 A Hovawart jó úszó, így emiatt sem kell aggódni.

Ha esetleg otthon maradna a dobálni való játék, akkor sem kell visszafordulni 😊 Keressünk a parton botokat, ilyen környezetben az is bőven megteszi, olykor még jobban is, mint a megszokott játékok.