Györgyi tanácsára Bono-t bevittük a házba, majd Olivia bejött hozzánk a kertbe. Jól felfedezett mindent, szépen körbe is pisilte a füves udvar részt, és még a nagydolgát is sikerült elvégeznie. Kész is volt a terep, a kívánatos illatok már ott várták Bono-t a megszokott kertben. Olivia visszakerült az autóba, és Bono kimehetett ismét a kertbe. Már bent a házban is sejtette a fiatalúr, hogy odakinn valami készül, és rögtön szagot is fogott. Pontosan végig járta Olivia otthagyott nyomait. Centiről-centire. Nem kellett neki semmit mondani, az ösztön azonnal megszólalt benne, és már alig várta a nagy találkozást. Nem várattuk sokáig.
Olivia bejöhetett ismét, csak most már a kapuban várta Őt Bono. Az első lépéstől egymásra hangolódtak, kedvesen, pajkosan kezdtek sétálni, futkározni. Gyorsan, és jól alakult az ismerkedés.
Györgyi mondta, hogy örömteli, ha Olivia is szaladgál egy kicsit, ugrándozik, mert ilyenkor friss petesejtek is leválnak, elindulnak a kívánatos helyre. Hagytuk őket játszadozni.
A játékból pillanatok alatt aktív próbálkozások lettek. Olivia rutinosan viselkedett, a farkát félrecsapta, felkínálta a lehetőséget. Bono pedig nagyon ügyesen használja a mellső lábait, magabiztos határozottsággal karolja át Olivia testét, fixen tartva őt maga előtt.
Olivia élesebb hanggal jelezte több alkalommal is, hogy hoppá, ez már majdnem összejött, de még nem. Egy esetben Olivia annyira élelmes volt, hogy egy gyors mögé-kerüléssel helyet is cseréltek, és hosszú másodpercekig ebben a felállásban álltak ott a fű közepén. Bono annyira meglepődött, hogy elfelejtett kiszabadulni ebből a megfordított állapotból. Mulatságos volt.
Egy egészen sanszos kísérlet végül ismét sikertelen maradt, de ekkorra már alaposan elfáradtak mindketten. Ekkor (úgy jó 20 perc után) bevittem a házba Bono-t pihenni. De nagyon kíváncsi volt. Mászkált a nappaliban, ment a hátsó terasz ajtóhoz, próbált bámulni kifelé. Olivia is sétálgatott, feljött a teraszra, lement, nem tudta, mi tévő legyen. De kicsit pihentek.
Bono-t levittem kisvártatva a pincébe, talán egy árnyalattal ott még hűvösebb is volt, és onnan biztos nem volt közvetlen rálátás.
25 perc lett ez a szünet. Bono lihegésén nem az látszott, hogy végtelenül kipihente volna magát. Egekben maradt a pulzusa, folyt, csöpögött a nyála egyfolytában. Viszont az elzárás ilyenkor segít, mert a kan feltüzelődik, hogy „hová dugták a csajszit”. Kiengedtem a pincéből.
Mint akit puskából lőttek ki. Irány Olivia, újabb udvarlás és próbálkozások sora. De nem is kellett sokat várni. Talán 5-10 perc után a két kutya természetes módon szépen összeakadt. Látszott mindkettejük testén, hogy ez most valóban összejött. Bono megremegett, majd ekkor Györgyivel rutinosan odaléptünk, és megfogtuk őket, hogy nyugodtságban tartsuk őket. Sikerült.
Ebben a pózban, a lábak keresztbe-kasul, de szépen összefonódva álltak és lihegtek ott.
13-14 perc telt el így, amit nagy örömmel nyugtáztunk. Íme a klasszikus és jelképes fotó róluk...
Olivia ismét visszakerült a kocsiba, Bono pedig még egy ideig izgatottan mászkált az udvarban. Elköszöntünk azzal, hogy másnap jöhet a folytatás.
Bono izgatottságában nem kért a vacsorából, de ebben nem volt semmi meglepő.